Bevezetés:

A lövészárok-hadviselés lényegében egy defenzív hadműveleti forma amely az I világháborúra leginkább jellemző volt.A lövészárok elsődleges feladata hogy fedezéket biztosítson a gyalogságnak az ellenség kézi fegyvereinek tüzétől.A fontosabb védelmi pontokat általában szögesdróttal is körül vették hogy az ellenséges gyalogság mozgását lelassítsák illetve bunkerekkel erősítették meg.Az íjmódon kialakított védelmi vonalak áttörése az I. Világháborúban csak komoly emberáldozatok fejében volt lehetséges.Ráadásul ebben az időben a gyalogságnak még nem volt igazán hatékony támadófegyvere.A rohamozó katonák többnyire csak a puskájukra illetve a szuronyukra hagyatkozhattak.A légierő sem volt még elég fejlett ahoz hogy erődítményeket nagy hatékonysággal támadhasson.Ezzel szemben a Sir Hiram Maxim által megálmodott maxim géppuskák rendkívül hatékonynak bizonyultak a rohamozó gyalogság ellen akárcsak a legtöbb tüzérségi fegyver.Valami olyasmire volt szükség ami megtudja védeni a gyalogságot az ellenség fegyvereinek tüzétől valamint megfelelő tűzerővel rendelkezik ahoz hogy a megerődített pontokat megsemmisítse.Ennek az igénynek a kielégítésére született meg a harckocsi köznapi nevén tank.

Lánctalp vagy kerék?

A harckocsi alapvetően lánctalpas meghajtással ellátott harcjármű.Az hogy például az I világháborúban miért a lánctalpas meghajtást választották a tankokhoz több okra is visszavezethető.Először is a lánctalpnak jóval nagyobb áthidaló képessége van ami előnyös ha éppen egy lövészárok felett kell átdübörögni.Egy kerék meghajtású harcjármű ilyen terepkörnyezetben jóval könnyebben akad el.Másodszor a lánctalpnak kedvezőbb a fajlagos talajnyomása mivel a jármű tömegét nagyobb felületen osztja el.Harmadszor pedig a lánctalp sokkal jobban illet egy erősen páncélozott nagyobb tömegű harcjárműhöz.A lánctalpas meghajtás tehát azért nyert mert sokkal jobb volt a terepjáró képessége.Olyan terepkörülményekkel is boldogult ahol egy gumikerekes jármű már elakadt volna amire szükség is volt ahoz hogy a harckocsik át tudjanak kelni a "senkiföldjén".Persze a lánctalpnak is vannak hátrányai a kerék hajtotta járművekkel szemben.Utóbbi például könnyebb terepkörülmények között mobilabbnak számít ráadásul csöndesebb is.Általában az alkalmazási terület szokta eldönteni hogy melyik megoldás a kézenfekvőbb.

A Stryker páncélozott harcjármű már többször is meglepte a felkelőket fürgeségének és csöndességének köszönhetően.

Az angol Mark harckocsi széria:

A Mark elnevezésű harckocsik voltak az első tankok amelyek bevetésre kerültek az I. világháborúban.Arra tervezték őket hogy átkeljenek a lövészrákokon,megbirkózzanak a bonyolultabb terep akadályokkal,védelmet nyújtsanak az ellenség kézifegyvereivel szemben,áttörjék az ellenség védelmi vonalait, el vágják az utánpótlást és megnyerjék a háborút. Ahoz hogy ezt a feladatot sikerrel elláthassák a páncélosoknak megfelelő tűzerőre is szükségük volt.A Mark I-es harckocsinál már alkalmazták Hothckiss 57mm-es könnyű tengerészeti ágyút amelyet "oldalrekeszes" elrendezésben szereltek fel.A gyalogság elleni védelmet 4 darab  M1909 Benet-Mercie géppuska biztosította.A páncélzat többnyire 6-12mm-es páncéllemezekből állt ami a kézi fegyverek ellen megfelelő védelmet nyújtott.A konstrukció hibáira a Somme-i csatában derült fény ahol a harckocsikat először vetették be nagyobb számban.Az első nap végére csupán 9 harckocsi maradt bevethető állapotban.Számos harckocsi vált harcképtelenné műszaki hibák miatt illetve elakadt a gránáttölcsérekben vagy a mocsaras részeken. A bajt a brit tankok csiga lassúsága tetézte tovább.Ezek a járművek jobb esetben is maximum csak 8 km/h sebességgel tudtak haladni.A tankok fegyverzetének oldalrekeszes elrendezése miatt az ágyúkat csak korlátozott-vízszintesen mindössze 45°-os szögben lehetett kitéríteni, ami tovább rontotta a fegyver hatékonyságát.Az imént ecsetelt gyermekbetegségek miatt ezek a "csodafegyverek" nem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket viszont azt beigazolták hogy tank alkalmas fegyver megerődített pontok áttörésére.Ezzel egy időben, a német hadseregnél felmerült az igény egy könnyű páncélhárító fegyverre amivel kilőhetik az ellenséges páncélost.Megjelent a Mauser által kifejlesztett  T-Gewehr páncéltörő puska amely az AT (AntiTank) fegyverek egy korai képviselője volt, ezzel kezdetét vette a harckocsik páncélzata és a páncéltörő fegyverek közötti verseny amely  a mai napig nem ért véget.

Mark IV-es brit harckocsik az I. Világháborúból.Jól megfigyelhető a jobb oldali gondolában elhelyezett könnyű 57mm-es tengerészeti ágyú.

A Mark nevezetű brit harckocsi család valamennyi változata esetében a páncélzatot szegecs és csavar kötéssel rögzítették.Találat esetén a leváló, nagy sebességű szegecs darabok sokszor okoztak súlyos vagy akár halálos kimenetelű sebesüléseket a kezelő személyzet körében.

A harckocsik fejlődése az I világháború alatt és után:

Az I. világháború talán legnagyobb harckocsi revolúciója a francia Renault gyár nevéhez fűződik.A Renault FT 17-es harckocsi volt az első amelyet 360°-ban elforgatható lövegtoronnyal láttak el.A személyzet 2 főből állt szemben a Mark V 8 fős illetve a német A7V 18 fős legénységével.Egy fő a harckocsi vezetésért felelt egy pedig a fegyverzetet kezelte amely egy 37mm-es ágyú vagy 7,92mm-es géppuska volt.A páncélzat vastagsága a legjobban védett helyeken elérte a 22mm-et ami majdnem kétszerese volt az akkor szolgálatban álló tankoknak, ezzel szemben az FT-17 tömege mindössze 6,5 tonna volt, amely jelentősen elmaradt a mark harckocsi széria többnyire 28-30 tonnás tömegű változataitól.

Az FT-17-es harckocsi metszet rajza.A küzdőtér és a motorelrendezését számos harckocsi tervezésénél átvették.

A cikket írta és szerkesztette:

Norbear

(Figyelem: Ez a cikk még bővítés alatt áll!)